FŐOLDAL

Zászlótörténet

Az SZTE alapítói a Vermes testvérek, Lajos, Béla és Nándor voltak. A trianoni gyalázat után, kényszerűségből  szervezett helyi sportkőr, a Kelebiai Levente SE 1925. évi elindítói között érdekes módon, szintén Vermes testvérpár (is) megtalálható. A szabadkai alapítók leszármazottairól lehet szó, hiszen a ’20-as, ’30-as években aktív sporttevékenységet folytattak mindketten. Az ország számára is végzetes 1920-as események elvágták a határon inneni Szabadkát az ottanitól. A várost és az akkori Bács-Bodrog vármegye nagy részét elszakították a történelmi Magyarországtól, az ittélő populáció közigazgatás nélkül maradt. Kelebia község 1924. decemberi megalakulása után két hónap sem kellett, hogy a KLSE hívatalos formában megkezdje működését, amely a több évtizedes szabadkai tapasztalatokra épülve repülőstartot vett, annál is inkább, mivel a  jelentős számú betelepülők között voltak az említett sportegyesületekben tagsági viszonnyal rendelkező polgárok is.
Kelebián óriási lendülettel vette tehát kezdetét a sport fejlesztése. A környezetünket megelőzve építettek bekerített sportpályát, kikövezték az odavezető utat, díszzászlót kapott és eredményesen, a megyében is jelentős játékerőt képviselve alapozta meg a község hírnevét. A Levente díszzászló bal felső részletében lévő kettősfarkú oroszlán Szabadkát jelképezi, anyavárosunk címerében ma is látható. Az 1880-as évszám pedig az SZTE alapítására utal, mely az itt élőknek első sportegyesülete volt és amelyet kelebiai sportembernek megtagadni sohasem szabad. A díszzászló jobb felső részében az egyfarkú oroszlán Kelebia címerében található, a falu alapítását jelző 1924-es évszámmal.

levente011

A zöld-fehér-fekete klubszínek aktualitását a Levente mozgalomtól átvett elnevezés döntően befolyásolta, hiszen a két világháború közötti időszak Cserkész, Levente és MOVE ifjúsági szervezeteinek jelkép rendszerében a zöld szín alapvető volt. A fehéret alapító elődeink adták hozzá, melyet a kommunizmus évtizedei alatt - az egyesület kényszerű, politikai nyomás hatására, mesterségesen előidézett névváltozásaival ellentétben -, még a szocialista időszak sem vett el tőlünk. Bizonyítja ezt az 1971 nyarán Farkas István akkori sportkőr elnök által készíttetett díszes, zöld-fehér hímzéses KKNSK egyesületi zászló. A fekete színt csak a klub történetének mind teljesebb feltárása és tragikusnak nyugodt szívvel nevezhető múltja okán 2006-tól adaptáltuk.
A 2008-as görög túrához már a zöld-fehér-fekete színtrió alkotta sportzászlókat vittük magunkkal Makrygialosra az ott megrendezett Androméda Kupára. A díszzászlón lévő két fekete sáv, a Szabadkától való két fájdalmas elszakadásunk jelképe is (1920 és 1945). A kelebiai sporttörténetet ismerők számára a fekete szín emlékeztethet még Siflis (Szabadkai) Géza és Horváth Béla sorsára, akik a kommunista diktatúra áldozataivá váltak.

levente010

   A két világháború közötti Levente SE 1942 és 1944 között visszakerült a Szabadkai Labdarúgó Szövetséghez, hiszen minden tekintetben szabadkai csapatként könyvelték el. Megszervezték a II. Bécsi döntés után a Hazatérés Bajnokságát, melyben a Kelebiai Levente SE-nek komoly szerepe lett. Mindhárom bajnoki szezont, először az újra egységesülő Bács-Bodrog vármegye határain belül, majd azon kívül is, Dél-vidéki ellenfelek között töltötték labdarúgóink. Az 1942/43-as szezont a Szabadkai Alosztály I. osztályában a 2. helyen zárta csapatunk, majd az 1943/44-es évadban ugyanebben a mezőnyben bajnok lett. Az 1944/45-ös idényt az NB III-nál is erősebb Regionális Csoportban kezdtük, amikor közbeszólt a II. világháború és a - sport szempontjából értendő - küzdelmek 1944 őszén, félbe szakadtak.
A három arany csillag ezeket az éveket jelzik. Ebbe a rövid és dicsőséges időszakba sűrűsödött bele a Hazatérés Bajnokságának katarzisszerű élménye, az eddigi legmagasabb osztályba jogosító, kiharcolt pozíció és olyan ellenfelekkel való nemes küzdelem, akiktől előtte is, utána is elválasztott bennünket balsorsunk.

A zászló középpontjában az egyesület címere foglal helyet. 1992-ben, a szegedi Hajósi Éva grafikus által tervezett KKNSK címer, a Levente SE-re aktualizálva, két módosítással tér el a KKNSK-féle változattól. Az 1925/2010-es központi dupla évszám elhelyezése hangsúlyozottan utal az első - 1925-1945 között működő - hasonló nevű egyesületre. Jelzi, hogy a primitív kommunista tiltás után, szándékunkban áll visszahozni az akkori szellemiséget és azt az egyesületi elnevezést, amelyet elődeink adtak az első kelebiai társadalmi szervezetnek.
A címer jobbszélén a zöld-fehér-piros motívum, az 1992-es megható olasz megnyilvánulás emléke. A Kelebián vendégszereplő Montecassiano és Veggia csapatainak játékosai és vezetői adták át a kelebiai sport támogatására szánt és általuk összegyüjtött pénzösszeget, a szerény pénzügyi helyzetünket érzékelve. Címerünket ebből az adományból terveztettük meg és készíttettük el az első, ezekkel a jelképekkel ékesített klubzászlóinkat.
Az 1993-as olaszországi sporttúrára ezeket a zászlókat vittük magunkkal és mintegy 500 db asztali méretűt osztottunk ki a montecassianoi emberek között. A címer tervezésétől számítva húsz év kellett ahhoz, hogy véglegesüljön valamennyi jelkép, szín és mondanivaló, a Levente SE díszzászlaján, hiszen az eddigi utolsó fejlemény, a régi-új Levente SE csak 2010-ben alakult meg.
Az első Levente díszzászlót 1926. június 27-én gróf Zichy Gyula, Kalocsa érseke szentelte fel, az akkori egyesületi elnök, Koczkás József helyi plébános - aki egyben a sportkőr elnöke is volt - és az aktuális elöljáróság kérésére. A korabeli tudósítások szerint nagy ünnepségek, díszebéd és több falu részvételével zajló sportverseny és kulturális seregszemle közepette. 2011. december 31-én, 85 évvel az „ősi” díszzászló felszentelése után, a mostani Levente SE első nagy kulturális rendezvényén került sor a jelenleginek az avatására. Célunk az egykori, szinte szakralitásba hajló jelképrendszer visszaállítása, egy mindenki által megérthető és elfogadható értékrendszer megteremtése, ezért szintén ünnepélyes alkalmat használtuk fel erre.


levente059

   A Római Katolikus egyház két plébánosa, a képen látható baloldali Paskó Csaba a határon túli Kelebi(j)a és dr. Pribitek László helyi plébánosok szentelték fel az új Levente - stílszerűen Szabadkán készíttetett - díszlobogóját. Az egyesület elnöke Balogh-Szabó Béla, egyben a Kelebiai Római Katolikus Egyházközség vezetője is. A párját ritkító esemény megvalósult. Magyarországon először, tudatosan visszaállítottuk azt az állapotot, amit egy gyalázatos politikai rendszer szétzúzott 66 évvel ezelőtt, amikor is 1945. szeptember 15-én a Levente SE nevét először Kelebiai Barátságra, később meg egy sor más formátumra változtatták. A parókia nagytermében helyeztük el a díszzászlót, amelyet a Levente SE nagyobb rendezvényein tűztünk ki a későbbiek folyamán. A kelebiai sport ezzel a lépéssel - képletesen szólva - visszatalált a „kályhához”, ahonnan 66 évvel ezelőtt kényszerűségből eltávolodott.
Az 1925-ben óriási lelkesedéssel felépített „kályhát” ugyanis kártékony erők szétdúlták a Rákosi rendszer idején. Visszatérni nem volt hová! 2010-re érett meg Kelebián minden körülmény arra, hogy ezt a bizonyos „kályhát” ismét felépítsük és innen újraindulva, más erkölcsi alapokon hozzákezdjünk a jövőt építeni. Olasz, spanyol és görögországi tapasztalataink egyértelműen bizonyítják, hogy az egyházak égisze alatt folyik az ottani amatőr és tömegsport szervezésének jelentős része.

Otthont biztosítanak klubszoba szerű helységek biztosításával, infrastrukturális lehetőséghez juttatva ezzel a különböző sporttevékenységek lelkes szervezőit és nem mellékesen a fiatalok nevelésében hatékony támogatást tudnak nyújtani. Kelebia eljutott eddig, de az út nem lesz könnyű továbbra sem. A gyerekek egy határtalanul megengedő, liberális oktatási rendszerben, zömmel ateista szemlélettel, távlati célok nélkül, otthonukból szinte megfékezhetetlen individualizmussal a tarsolyukban érkeznek egy közösségbe, ahol ebből adódóan rengeteg kisebb, nagyobb konfliktus vár rájuk. A „hozott anyag” így néz ki, ebből kell közösséget és csapategységet formálni, vagyis ez az a bizonyos „kályha”. Az a kályha, amelyiket sikerült ugyan felépítenünk, de a jövőbe vezető út göröngyös, csak új morális alapokon érdemes nekiindúlni. Az egyház segíthet ebben, amennyiben a szülők felismerik ennek jelentőségét és partnereink lesznek a gyermekeinkért folytatott küzdelemben. Igaz, hogy ehhez a családok többségének is szemléletet kellene váltani, hiszen a szülők, maguk is ebben az értéktagadó, felszínes világban szocializálódtak… Reménykedjünk, talán sikerült valamit elindítani ezen a téren.

A Levente SE díszzászlaja 130 év sport, közéleti és történelmi múltunk összefoglalása is egyben.