Római Katolikus Egyház


Kelebia plébánosa a budapesti Hittudományi Akadémián végezte teológiai tanulmányait. 1972. június 16-án szentelte pappá Kalocsán dr. Ijjas József érsek. A következő évben egyháztörténelemből doktorátust szerzett. Előbb kápláni státuszban szolgált Bátyán, Borotán, Baján és Kecelen. Utána a következő helyeken volt plébános: Harta, Mélykút, Rém, Borota, Csávoly. Majd 4 évig volt segédlelkész Jánoshalmán, és ezt követően dr. Bábel Balázs Kelebia és Tompa plébánosának tette meg. Még hartai plébános korában kapta meg az érseki tanácsosi címet. Később, mélykúti plébános korában tiszteletbeli főesperes lett.

Az idén - 2008-ban - már 3. évét tölti a kelebiai plébánia élén. Elkötelezett híve az ökumenizmusnak (a vallások közeledésének, majd egyesülésének) és annak, hogy katolikus hívei a Bibliát minél alaposabban megismerjék a biblia órákon.


KRISZTUS KIRÁLY TEMPLOM ÉS PLÉBÁNIA TÖRTÉNETE KELEBIA

A község politikai és közigazgatási történetéről még a tompai plébánia Historia Domusában is találunk adatokat (1. Kapisztrán dokumentum, 17. o.) A Szent Keresztről nevezett kelebiai római katolikus egyházközség története, különös tekintettel a világi vonatkozásokra. Isten nevében! A „Szent Kereszt”-ről elnevezett kelebiai római katolikus plébánia történetét elkezdve, emlékezzünk meg mindenek előtt röviden híveink itteni letelepedéséről is.

A történelem írók ma már nem elégszenek meg a tények egyszerű feljegyzésével, hanem kikutatják azokat az okokat is melyek összehatása bizonyos események bekövetkezését eredményezte Ezért bújják a könyvtárakat, keresik a régi okiratokat és gyűjtik ősi családok magán leveleit, de legtöbb adatot a kortársak emlékirataiban találnak. Nem mint történelem író, hanem mint egyszerű kortárs sorolom fel én is, a főtisztelendő plébános úr kérésére, e község keletkezésére vonatkozó közvetlen tapasztalataimat, mert bár még csak iskolás fiú voltam, mégis jól emlékszem a boszniai okkupáció idejére, amikor a szabadkai vasútállomáson átvonuló csapatok látása kedves szüleim által tiltott helyekre (sorompók, vasúti töltések közelébe) vonzott.
Mindez azért jutott most eszembe, mert az okkupáció nélkül ezen a szélhordta, homokbuckás, bozótos területen ember soha le nem telepedett volna. Ezen hadjáratnál a felvonulás és utánpótlás nehézségei ugyanis meggyőzték a monarchia hadvezetőségét arról, hogy az akkori Alföld-fiumei vasútvonal, egy dél felé irányuló hadművelet forgalmának lebonyolítására elégtelen, s a nyolcvanas évek elején két év alatt megépítette, a szabadkaiak által már többször, de mindig eredménytelenül kérelmezett Pest- Zimonyi vasútvonalat, mely rövidesen legfontosabb közlekedési eszköze lett Nyugat és Közép-Európa keleti forgalmának.
Az új vasútvonal építésénél báró Redl Béla kelebiai nagybirtokos befolyására és anyagi támogatásával létesítettek egy állomást, melynek-noha a tompai legelők területén feküdt-az áldozatkész adományozó kastélyáról, a M. Á.V. vezetősége „Kelebia” nevet adta. Így került a vasútállomás személyzete, mint első települő, erre a kopár vidékre, melyet még az országutak is-keletre a majai Út, nyugatra a halasi út- mintegy öt-hat kilométernyire elkerültek.

Ez után is még sokáig nem járt ezen a tájon más, mint cserkésző vadászok, botanizáló diákok és eltévedt jószág után kutató pásztorok. Egy rettenetes, Amerikából behurcolt szőlőbetegség pusztította ekkor Európa szőlőit. Ezért a szőlőtermelők figyelme egyszerre a szívós, immúnis homokterületek felé fordult. A „Kelebia” állomást környező, eddig hasznavehetetlen „legelők” kezdtek értéket képviselni. Szabadka város közönsége, melynek tulajdonát ezek a területek képezték, a közóhajnak engedve, a vasút mindkét oldalán egy-egy keskeny sávot 1893. -ban árverésen áruba is bocsátottak.
A vevők túlnyomórészt a város intelligenciáiból kerültek ki, s ezek- szakítva az ósdi szokásokkal- az újabb kori tapasztalatoknak megfelelően, nagyobb térközzel, finomabb fajokat ültettek, s azokat karósművelésben részesítették. Örömmel látták később, hogy az új irányban az egyszerűbb polgárok is követték őket. Így pár év alatt az új telep jó boráról, zamatos csemegeszőlőjéről és Szép gyümölcséről messze vidéken ismert lett. A telepítés ugyanis nagyszerűen sikerült, a pihent őstalajban bámulatosan fejlődött a szőlő és a gyümölcsfa.
Mivel már az első években dús termést hozott, magától értetődött, hogy közben nyaralók és munkáslakások is épültek. Az eddigi elhagyatott, rideg terület lassan benépesedett, a forgalom növekedésével pedig posta és távírda hivatal is létesült. Ennek vezetését a vasútállomás elöljárójára bízták. Az első föld eladás óta még hét év sem telt el, amikor Szabadka Város Tanácsa az érdeklődők nagy számára való tekintettel Kelebián,- egyúttal Csikérián és Ludas-pusztán is- újabb területeket bocsátott kedvező fizetési feltételekkel számukra. Ez húszévi törlesztést és 5% kamatot jelentett. Ezen az árverésen ezzel nemcsak megkétszerezte a telep nagyságát, hanem módot adott még több, homoki szőlőtelepítést igazán odaadással felkaroló birtokos bekapcsolódására. Még több munkás állandó letelepedésére is lehetőség nyílt, akik nemcsak Szabadkáról, hanem Palicsról és Bácsalmásról jöttek ide nagy számmal.

Az immár tekintélyes számú állandó lakosság lelki épülésére Melkay György kezdeményezésére megindult a gyűjtés egy kőkeresztre, melyet 1904.- ben fel is állítottak. Tábori szentmise keretében „Szent Kereszt felmagasztalása” napján felszentelték. Ez időtől kezdve időszakonként, majd később-a hegyközség megalakulása után- rendszeresen a szabadkai hitoktatók, vagy ferences szerzetesek a kereszt előtt tartották az istentiszteleteket.
Az említett napon évente a búcsút is, míg a második állami elemi iskolát a kápolna fülkével és állandó oltárral fel nem építették. Amint két Országos csapás, az okkupatio és filoxéravész után létesült és települt községünk, a sors úgy akarta, hogy fellendülése is egy nagy, világrengető esemény következménye legyen.
A hazánkra oly végzetes kimenetelű világháború után e terület szerb megszállás alá került, de a trianoni új határvonal megállapításával, 34 hónapi zaklatás után, 1921. augusztus 21.-én felszabadult. Telepünk határállomás lett, s mint ilyen, részben új hivatalok tisztviselőivel, részben magyarságuk hangoztatása miatt a megszállt területekről kiüldözöttekkel az állandó lakosok száma pár év alatt megszaporodott.

Kelebia 1924. december 16.-án önálló nagyközséggé alakulhatott. Az érdemes Új községi elöljáróság, és a fáradhatatlan buzgalmú plébánosunk vezetése alatt napról-napra szebben fejlődik. Ezt nemcsak a lakosok és az épületek számának szaporodása, hanem az ifjúsági, társadalmi, és közművelődési egyesületek létesülése és eredményes működése legjobban bizonyítja.
Az úttörő kezdeményezők és lelkes vezetők, valamint az újabb buzgó telepesek megérdemlik, hogy nevüket e helyen is megörökítsük: Balogh Lajos, ügyvéd, Bátori (Blaskovits) Mihály, templomfestő. Beszédes István, hentes. Billitz Hugó, ügyvéd, bankügyész. Bozsák János, városi alkalmazott, első hegybíró. Brőder Gyula, kereskedelmi iskolai tanár. Deutsch Zsiga, gabonakereskedő. Farkas Mihály, erdőőr. Frankl István, fő gimnáziumi igazgató. Gugánovich János, kereskedő. - Máté, az osztrák-magyar bank tisztviselője. Hallósy? gazdatiszt. Hanák Imre, hentes, vendéglős. Hovér Géza, városi főkapitány. Hockstokk József, vendéglős. Hubay Gyula, városi számtiszt. Illés Antal, kereskedő. Béla, magyar királyi honvédezredes. Rózsika, szőlőbirtokos. Jandek Ferenc, sütőmester. Kallivoda Andor, magyar királyi főerdő-tanácsos. Karvázy János, vasúti főmérnök. Kiss Ábel, földbirtokos. Károly, földbirtokos, okleveles gazdász. Kovács? vasúti pálya-felvigyázó, második hegybíró. Miklós, méhész. Klein Jakab, kereskedő.Kákonyi Kálmán, erdőőr, Krausz Gábor, malomtulajdonos. Lányi Mór, bankigazgató, országgyűlési képviselő. Lévay Simon, városi tanácsnok. Matievits István, ügyvéd. Melkay György, kataszteri becslő biztos, szövetkezeti igazgató. Merkovits Félix, vendéglős. Morvai Antal, téglagyáros. Németh Mátyás, ügyvéd. Nittinger István, vasúti állomás elöljáró. Novák József, körorvos. Osztrogonácz Pál, vendéglős. Paksy Jenő, vasúti állomás elöljáró. Ruttkay Máté, városi kertész. Schiadl János, kereskedő. Sefesics Lajos, asztalos, ipartestületi elnök. Skultéty Gyula, városi földkönyv nyilvántartó. Dr. László, városi tanácsnok. Stefán János, asztalos. Suták? ‚ kertész, hegyközségi bíró. Schnicz György, a „Népbank” pénztárosa. Schmidt Lajos, vasúti főtiszt. Székely Lukács, sertéskereskedő. Szigethy József, városi tanácsnok. Sztantics József, földbirtokos. Sztipics András, elemi iskolai igazgató. Teleky Mihály, pénzbeszedő. Tipka Antal, főgimnáziumi tanár. Takács János, magyar királyi erdőfőmérnök. Török? népiskolai igazgató tanító. Tóth Mihály, Szeged város, főmérnök. Tóth Sándor, községi bíró. Tumbász Ferenc, kereskedő. L. Lázár, nagyvendéglős. Maríján, vendéglős. Varga Károly, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Vermes Béla, földbirtokos, országgyűlési képviselő. Vojnics H. József, ügyvéd, városi ügyész. Vrabecz József, magyar királyi honvédtörzsőrmester. Vujics Boskó, postamester. Zeisler gyümölcskereskedő, és még többen a polgárok közül, kiknek neveit a telekkönyvből kellene kijegyeznem, de amire alkalmam nincs. A Historia Domus ezután 1976.-ban lett vezetve.

1976. augusztus 1.-i hatállyal Kiss Ernő plébános után, aki Kiskőrösre ment plébánosnak, Tölgyes Ferenc, volt hartai plébános lett kelebiai plébános. De helyét, a költözködési problémák miatt, csak egy hónap múlva, 1976. szeptember 1.-i hatállyal foglalta el. Mindjárt folytatta a templomablakok javítását, melyet Kiss Ernő plébános kezdett el. De a szentély négy üvegablakát már Tölgyes Ferenc javíttatta és helyeztette be 13ezer forint költséggel.
Bene Margit kántornő plébániaudvarban levő lakásába ugyancsak bevezettette a vizet szeptemberben, hogy ne kelljen neki az udvari kútról hordani a vizet. Kiss Ernő etázsfűtést szeretett volna bevezettetni a templomba. A plébániáról fűtöttük volna. A radiátorokat már meg is vette hozzá. De Tölgyes plébános a képviselőkkel egyetemben ezt túl költségesnek tartva inkább a villanypárnás megoldást szeretné megoldani.
A temető nagy részét kitakarítottuk. 1977. év: Januárban megtartottuk a képviselőtestületi gyűlést. Több gondról beszélgettünk, mely megoldást követel. A templom beázik. Illemhely is elkelne a templom mellett, hogy a tanyáról bejövők ne legyenek kénytelenek idegenekhez bekopogni ilyen ügyben. A templom fűtését is tervezünk megoldani. 1977. január 1.-i hatállyal 200 forintra emelkedett a páronként fizetett egyházi adó. Az ezzel kapcsolatos problémákat is megtárgyaltuk. Ezzel kapcsolatban emeltük kántorunk és egyben pénzbeszedőnk fizetését 2000 fix-ről 2300 forintra. Terveztük 1977.-ben, hogy eladjuk a plébánia almáskertjét. Két személy meg is vette volna: 35-35 ezerért; összesen 70ezret kaptunk volna érte. De a Tanács, ha eladjuk, nem engedi magányosnak eladni. Ők szeretnének ez esetben orvosi rendelőt építeni rá. Megvennék a területet. Egyelőre azonban nem adjuk el, mert Kabai Károly 1978.-tól vállalta a megművelését. 1977.-ben valahogy a jelenlegi plébános, Tölgyes Ferenc szeretné gondozni. Tervezzük temetőnk további szépítését is. A susnyót már a múlt évben kivágtuk. Most e munkát folytatjuk.